Tartalomjegyzék[elrejtés] |
A vadászati törvény[1] rendelkezése alapján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter – a természetvédelemért felelôs miniszterrel egyetértésben – rendeletben állapítja meg a Magyarországon honos, előforduló, engedéllyel telepített, vagy átvonuló, természetvédelmi oltalom alatt nem álló nagyvadnak, illetve apróvadnak minősülő vadászható állatfajokat (röviden: vad vagy vadfajok).
A vadászati törvény értelmében a vad az állam tulajdona (9. §), mely csak a vadászati jog, jogszerű és szakszerű gyakorlása után, az elejtéssel kerül a jogosult tulajdonába. A vadgazdálkodás másodlagos termékeire - hullott agancs, tetem, szárnyasvad tojása - is hasonló előírás igaz, míg a vadaskertben, vadasparkban a tulajdonjog a jogosulté.
Az apróvadfajokat a vadászati törvény két csoportra osztja: apróvadfajokra és egyéb apróvadfajokra.
A közvélemény és a szakmai nyelv is a vadászható fajokat általában úgy tekinti, mintha azok „védtelenek” lennének. Ennek oka, hogy a vadon élő fajok védetté nyilvánítása – a 19. század végi kezdetektől fogva – hasznosításuk (vadászat, csapdázás, madárhálózás) vagy irtásuk (kártékony fajok, kártevők, dúvad) megtiltását jelentette.
Ez a szemlélet mind a mai napig szakmai körökben is él és nehezen változik. A vadászati jogszabályok változásából azonban egyértelműen kimutatható, hogy a modern vadászati jog súlypontja a vadászati jogok védelméről áthelyeződött a biológiai sokféleség (biodiverzitás) védelmére, a vadon élő állatok egészséges állományainak fenntartására és tartamos hasznosításukra, valamint az élőhelyek védelmére.
A vadászati jogszabályok a következő intézkedésekkel biztosíthatják a vadászható fajok (vad) védelmét:
A magyar vadászati jogszabályok ezeket az előírásokat a Berni egyezmény, az EU madárvédelmi irányelve[2] és élőhelyvédelmi irányelve [3] alapján tartalmazzák.
A fentieken túl meg kell említeni a vad élőhelyének védelmét és fejlesztését, valamint a vadászterület őrzését, amivel a vadászok szintén hozzájárulhatnak a vadon élő állatok védelméhez.